Valóságközpontú objektum-orientált programozás

Nagyon sok ember vizuálisan gondolkozik, ami azt jelenti, hogy szereti látni és megérteni a dolgok lényegét. Nekik egy jól elkészített ábra vagy fotó sokkal többet mond ezer szónál. Számukra nagyon jó választás lehet a valóságközpontú objektum-orientált C++ programozás.

Mit is jelentnek pontosan az objektumok?

A C++ az egyik leghíresebb objektum-orientált programozási nyelv, amely már elég régóta bent van a köztudatban, és nem akar kikopni a programozók eszköztárából. Nem is lenne olyan egyszerű holt nyelvvé varázsolni, hiszen számtalan, az emberek által használt fontos rendszer alapját képezi. Csak hogy néhányat említsünk: Windows operációs rendszer, iOS operációs rendszer, Adobe Photoshop alkalmazás, és még sorolhatnánk.

A C++ programozás alapjai az objektumok és osztályok körül forognak. A programozók mindig igyekeznek a kódjukat a körülöttük lévő világ elemeihez illeszteni, hogy a megoldásuk minél gyakorlatiasabb legyen. Ilyen feladatnak tekinthetjük az adatbázis kezelésen, a mérnöki-tudományos számításokon túl akár egy videó lejátszását vagy játékprogramok futtatását is. Ezért célszerű olyan programozási modellt alkalmazni, amely illeszkedik a környező világ építőköveihez, leírja azok tulajdonságait és viselkedésüket. Ezt az elvet képviselik az objektum-orientált programozási nyelvek. A C++ olyan módszert ad a programozók számára, amely lehetővé teszi a nekik a programjaik bonyolultságának csökkentését, a megbízhatóság és a hatékonyság növelését, azáltal, hogy a programjaikat objektumokból építik fel. Tehát az objektumok a valós világ elemeit tükrözik, adatokat tárolnak, és kérésre különböző tevékenységeket végeznek velük.

Hogy jobban el tudjuk képzelni, vegyünk egy konkrét példát. Egy iskolában diákok tanulnak. Minden diáknak vannak adatai, amik csak hozzá köthetőek. Ezeket tárolják az osztályok, az általános és mindenkire jellemző közös tulajdonságokat és az azokon végezhető műveleteket. Egy osztályba több diák is jár egyszerre, amiket pedig már objektumként kezelünk, hiszen már az általános séma helyett a konkrét egyedekről van szó.